Amióta rátaláltam az 5 tibeti jógára, amihez nem kell elmenni itthonról amikor fúj, esik, fagy (mert ilyenkor szobakukac vagyok), azóta a napi mozgás megoldódni látszik. Megtehetem, hogy egy nap rááldozok 20 percet a mozgásra. Persze megtehetném hosszabban és többször is. De én akkor érzem jól magam, ha akkor csinálok valamit, amikor azt érzem, hogy ezt vagy azt kell csinálnom.
Nem másnak akarok megfelelni, csak magamnak és annak az értékrendnek (nevezzük Istennek, Erőnek, Univerzális enegriának, aminek csak akarjátok), ami a Világot rendben tartja. Figyelek a megérzéseimre, ami figyelmeztet, segít, erőt ad. Meditálok, földelek, éghez kötök, tisztítom magam, kérek. Szeretek.
Mehetne jobban is...
Jó lenne nem belesikkadni a szürkeségbe, a hétköznapokba, a város zajába. Jó lenne minden pillanatban a Fényben élni. Jó lenne midnen percet élvezni egy napból és mindenért hálásnak lenni - még az olykor rossznak titulált dolgokért is, hiszen ezekből tanulhatunk...nem láthatunk annyira előre, hogy meg tudjuk ítélni a dolgok igaz mivoltát. Jó lenne nem ítélkezni. Jó lenne odafigyelni - mindenkire, és minden tettemre. Még sorolhatnám, de nem untatok ezzel tovább senkit.
Inkább kérem, hogy így élhessek!!
Hajrá midnenki!!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése